Pulykasült, édes krumpli, áfonyaszósz, pite

Egyetlen dolog van, amit igazán irigylek az amerikaiaktól: a Hálaadás.

Mint minden Európában élő átlagos földi halandó, én is az amerikai filmekből ismertem és kedveltem meg. Amikor a kilencvenes évek elején a kis falunkba szakadt Jennifer sütött nekünk klasszikus, hálaadás napi sütőtökös pitét a konyhánkban, akkor azért kicsit elbizonytalanodtam.

Nem ízlett.

Azóta már nemcsak megszoktam de meg is kedveltem azt az ízvilágot is. Mióta pedig amerikaiakkal dolgozom, kifejezetten rajongok ezért az ünnepért. És nem csak azért, mert aznap nekem sem kell bemennem dolgozni, bár tény, hogy ez egy nagyon vonzó tényező.

HÁLAADÁS - FORRÁS: WIX

Mitől másabb ez, mint egy nagy nemzeti ünnep vagy a karácsony?

Leginkább attól, hogy politika és kereskedelem mentes. A nemzeti ünnepek tele vannak feszültségekkel, ellentétekkel, indulatokkal, akármit is ünnepeljenek. A karácsonyt megelőző időszak pedig maga az őrület, a tömött üzletekkel, nagytakarításokkal, éjszakába nyúló süteménysütésekkel, stb. Ismerjük mindannyian, nem kell ragozni.

Hálaadás délutánján egy egész ország lassít le, hogy a családjával együtt végigehesse a klasszikus ünnepi menüsort. A távolban élő családtagok hazamennek, az éjjel-nappal robotolók is leteszik a munkát. Órákon át esznek, isznak, beszélgetnek, játszanak. Odafigyelnek egymásra. Jól érzik magukat. Kedves, meghitt, bensőséges, sallang mentes ünnep.

Nagyon tetszik.