Gin forralt bor beütéssel, kifogástalan eleganciával

Fotó: Wix

Megkívántam egy illatos forralt bort, itthon. A téliesedő időjárásra meg a pocsék napra való tekintettel. De azért az egy bögréért ugyan ki nem nyitok egy üveg bort, még itt pimpósodik meg nekem a maradék. Hát akkor gondoltam tél ide vagy oda, jó lesz egy gin-tonik is. 1.: A gin nem az a pimpósodó fajta, 2.: Finom. (A halálom előtti utolsó vacsorámon - vagy reggelimen, bánom is én már akkor - kovászolt parasztkenyeret kérnék ír vajjal, cheddar sajttal és mellé jéghideg gin tonikot. Úgy egy istenes adagot, mert szerintem a halálos ágyon bekarmolni nem gáz, már csak azért sem, mert másnapos akkor már úgysem leszek.)

Na de ehhez meg tonik nem volt. Tonikot leginkább csak műanyag palackban lehet kapni, műanyag palack pedig nem teszi be a lábát a háztartásunkba.

Így aztán itt álltam a toniktalan ginnel meg a bortalan narancskarikákkal, fahéjrúddal. Feltaláltam magam, jég kellett még bele. Jó lett.

Úgy vagyok az alkoholfogyasztással, mint ahogy valószínűleg a dohányzással is lennék, ha dohányoznék, hogy ha már csinálja az ember, akkor csinálja stílusosan, csipetnyi eleganciával.

Tehát ha a kanapén, lepukkantan, mackógatyában kortyolunk el egy italt, akkor legalább a kisujjunkat tartsuk el.